Túlélési esélyek és kapcsolatépítés (Magyar Nemzet, 1999. 9. 6.)

Vasárnap fejeződött be a Rákóczi Szövetség immár 11. alkalommal megrendezett egyhetes augusztus 30. és szeptember 5. közötti szentendrei ifjúsági találkozója, amelyen félszáz felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági határon túli magyar főiskolás és egyetemista vett részt a diákszervezetek képviseletében. Halzl Józseftől, a Rákóczi Szövetség elnökétől megtudtuk, hogy az 1989 óta minden évben megszervezett tábornak két fő célja van: egyrészt a Kárpát-medencében élő magyar diákok közötti átfogó kapcsolatok kiépítésének elősegítése, a szolidaritás érzésének erősítése, másrészt lehetőséget teremteni számukra, hogy jeles hazai politikusokkal, közéleti személyiségekkel találkozhassanak. Az elmúlt évtizedben például pártpolitikusként több alkalommal a tábor előadója, vendége volt Orbán Viktor mostani miniszterelnök.

Az idei találkozót Túlélési esélyeink a XXI. században címmel tartották, ahol az elmúlt héten többek között Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja tiszteletbeli, Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke tartott előadást a felvidéki, illetve az erdélyi magyar nemzeti közösségek helyzetéről. Többek között szó volt még a magyarság demográfiai helyzetének jelenéről és jövőjéről, a család szerepéről, népünk lelkiállapotáról és a globalizáció hatásáról gazdaságunkra. A tábornak az idén is az Energiagazdálkodási Rt. üdülője adott otthont, s a program megvalósulását jelentősen segítette Dobozi György, a cég vezérigazgatója. Az alábbiakban négy fiatalt kérdeztünk a határon túli magyar diákszervezetek életéről.

A felvidéki magyarlakta kisvárosból, Párkányból érkezett Góra Ákos, aki a pozsonyi Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett. Lakhelyétől 270 kilométerre, Csehországban tanul, most kezdi a harmadik évfolyamot Brünnben (Brno) a műszaki egyetem repülőmérnöki szakán.

E városban is évtizedek óta működik magyar diákszervezet, a Kazinczy Ferenc diákklub kezdte Ákos. Sokkal ismertebb a Prágában szintén nagy hagyományú, Ady Endre nevét viselő hasonló tömörülés. Csehszlovákia szétválása előtt mint hallottam száz százötven felvidéki magyar fiatal tanult a brünni egyetemeken, most csak mintegy harminc. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy 1993-tól a csehországi egyetemeken azoknak a külföldi diákoknak így a szlovákiaiaknak is , akik nem voltak állami ösztöndíjasok, tandíjat kellett fizetniük. Jómagam évi 40 ezer koronát, azaz mintegy 250 ezer forintot. Ez szerencsére az idén januártól megszűnt, a külföldi hallgatók is tandíjmentesek, ha hajlandók cseh nyelven tanulni. A brünni diákklub miként rövidítve emlegetik, a Kafedik igyekszik öszszefogni a mérnöknek, orvosnak, jogásznak készülő magyar hallgatókat. Hetente találkoznak valamelyik törzskocsmában, ahol sör mellett zajlanak a hagyományos esti okoskodások . Sajátos hangulata van ezeknek az öszszejöveteleknek, hiszen mivel az egyetemeken minden tárgyat csehül tanulnak csak ekkor van módjuk magyarul beszélgetni. Rendszeresen megrendezik az úgynevezett bablevesakciót az ételből ekkor általában ötven hatvan litert főznek, amelyre pozsonyi és prágai magyar diákokat hívnak meg. Az utóbbi városban még napjainkban is száznál több felvidéki magyar fiatal tanul.

Időnként már most töprengek azon fűzte az előbbiekhez Ákos, hogy Szlovákiában miképpen tudok majd elhelyezkedni a repülőmérnöki diplomámmal. Csehországban nem akarok maradni, hazatérek a szülőföldemre, Párkányba. Úgy érzem: nem tudnám elviselni, ha a jövendő gyermekeim nem tanulnának meg magyarul.

A beregszászi Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola harmadéves, angol történelem szakos hallgatója Pápai Szilvia, aki legutóbbi évfolyamdolgozatában Beregszász történelmi emlékhelyeit vette számba. Összesítéséből kiderült, hogy Kárpátalja egyetlen magyar többségű városában csaknem félszáz szobor, emléktábla örökíti meg nemzetünk múltjának egy-egy fontos eseményét, alakját. E jeleket néhány kivétellel az elmúlt évtizedben állítottak.

Az 1700 lakosú szülőfalum Beregszásztól mindössze 12 kilométerre fekszik a Tisza mellett jegyezte meg a diáklány, de a tanévben mégis albérletben kell laknom a városban. A közlekedés igen rossz, mindössze két autóbusz jár ki naponta a falumba. A szüleim sajnos munkanélküliek. Édesapám villanyszerelő volt a nagybaktai mezőgazdasági kísérleti üzemben, de két évig nem kapott fizetést egyébként mások sem, ezért feladta a munkahelyét. Édesanyám könyvelő volt a badalói gazdaságban, de a cég megszűnt, így ő is állás nélkül maradt. Családunknak szerencsére sikerült visszakapnia a földet, a szüleim most azon gazdálkodnak. Sokan viszont nem tudnak megkapaszkodni, kivándorolnak magyarba vagy külföldre, és a falvakban, de Beregszászban is számos házon kint a tábla: eladó.

Szilvia már másodszor vett részt a szentendrei táborban, ahol az előadásokból, a különböző programokból sok olyan ismeretet szerzett, amely segíti főiskolai tanulmányaiban. Ez alkalommal a különféle pályázatok megírásának módjairól szerezhetett társaival hasznos ismereteket.

Badaló magyar iskolája a tanulók száma kétszáz körüli is veszélybe került az ukrán oktatási törvény harmadik tervezetével jegyezte meg végül Pápai Szilvia. Ha jóváhagyják és bevezetik, az országban élő kisebbségek csak az általános iskolák alsó tagozata négy osztályában tanulhatnának anyanyelvükön. A Kárpátaljai Magyar Kulturális, illetve a Pedagógusszövetség tiltakozó akciót indított, amihez 35 ezren csatlakoztak. Badalón jómagam is gyűjtöttem az aláírásokat, házról házra járva.

Az Erdélyből jött táborlakók közül az 1800 tagot tömörítő, 1990 januárjában alakult Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a KMDSZ elnökét, Tókos Pált kérdeztük a hallgatók ottani körülményeiről. A kincses városban jelenleg hat egyetem működik összesen 45 ezer hallgatóval, ezek közül a legnagyobb a Babes Bolyai, ahol mintegy 30 ezer diák tanul. Az Erdővidékről, Köpecről származó diákvezető az 1994-ben indított európai tanulmányok szak negyedéves hallgatója, amely az ország EU-integrációjához képez szakembereket. Az országos főhatóság mellett már a megyékben, a prefektúráknál is működnek integrációs osztályok.

A Kolozsváron tanuló 45 ezer egyetemista közül öt-hatezerre becsülhető a magyarok száma, de tanévkezdés után igyekszünk felmérni a pontos adatokat mondta Tókos Pál. Ebből a Babes Bolyain feltehetően négyezren tanulnak, közülük azonban csak 2400-an sajátíthatják el az ismereteket az anyanyelvünkön. Vannak szakok, ahol minden tárgyat, de sok helyen csak némelyiket lehet magyarul tanulni. Románia történelmét és földrajzát például már csak románul lehet a nemrég elfogadott tanügyi törvény szerint. Nemcsak az egyetemisták érdekeit igyekszünk képviselni, hanem az erdélyi magyarság ügyeit is felvállalni. Két éve az egyik szorgalmazói voltunk egy önálló kolozsvári állami magyar egyetemen létesítésének vagy a Bolyai Tudományegyetem újraindításának. Bár egyik sem valósult meg, véglegesen nem mondhatunk le róla. Az elmúlt évben túlzás nélkül mondhatom a KMDSZ és magyar ifjúsági szervezetek voltak a fő kezdeményezői a városban a 1848-as évforduló ünnepségeinek. Sokan mondták főleg az idősebbek , hogy 45 éve nem volt lehetősége a magyarságnak Kolozsváron ilyen méltóságteljes, fáklyás megemlékezésre. Március 15-én a Szent Mihály-templomból indult körmeneten legalább háromezren vettek részt.

A KMDSZ már most készül arra, hogy a jövő januárban méltón megünnepelje alakulásának 10. évfordulóját. Addig elsősorban az információs irodájukat igyekeznek megerősíteni, hogy minél nagyobb segítségére legyenek a magyar diákoknak, az ösztöndíjaktól az alkalmi munkák szerzéséig. Az általuk szerkesztett diáklap, a Campus mellékletként a helyi napilapban, a Szabadságban lát napvilágot. Hasonló periodikájuk a Perspektíva című újság, amely szintén hetente jelenik meg. Szeretnének együttműködni az egyetem tanári karával abban, hogy a most hatályos tanügyi törvény keretei között bővítsék a magyar anyanyelvű oktatást.

Az újvidéki egyetem Szabadkára kihelyezett építőmérnöki karának harmadéves hallgatója statikus szakon Hajnal Viktor. Szülőfaluja Gombos, közel a Dunához a Bácska nyugati felében fekszik, fontos közúti és vasúti határátkelőhely Horvátország felé. A legutóbbi, az 1991. évi népszámlálás szerint 1598 lakosának 70 százaléka magyar volt. Gombosról az utóbbi idöben elsősorban megélhetési, gazdasági okokból sokan elvándoroltak, ezért csökkent a magyarság száma mondta Viktor. Sajnos így van ez más településeken is, jómagam például Zomborban jártam a gimnázium magyar osztályában, de elfogytak a diákok. Zentára kellett átmennem és ott érettségiznem. A szabadkai egyetemi karra kerülve ezért is tartom fontosnak a magyar diákok összefogását. Kezdeményeztük az újvidéki székhelyi Vajdasági Magyar Diákszövetség szabadkai csoportjának a megalakítását, de a közbejött háború miatt még nem sikerült hivatalosan bejegyeztetni. Sok a tervünk, így például szeretnénk segíteni társainkat a tanulásban, az elsőéveseket pedig a beilleszkedésben. Az építészmérnöki karon az első és a második évfolyamon még magyarul tanuljuk a tárgyakat, a harmadiktól már valamennyit szerbül. Úgy látjuk, hogy a formálódó diákszervezetünkben jelenleg mintegy nyolcvan társunkra számíthatunk. Szeretnénk klubhelyiséget szerezni az összejöveteleinkhez és diáklapot indítani. Örülünk, hogy a mostani szentendrei táborban sikerült barátokra lelnünk, címeket cserélnünk és ezzel megalapozni Kárpát-medencei kapcsolatainkat.