Irodalomszervező, költő, író, műfordító, nyelvújító. 1759. október 27-én született Érsemlyén, református nemesi családban. Alsóregmecen kezdett latint és németet tanulni. 1769-től a sárospataki kollégiumban tanult. Kassán, Eperjesen és Pesten végzett joggyakorlatot. 1779-től zempléni, később abaúji aljegyző volt. Ebben az időben szakított a tételes vallással, és vált deistává. 1782-83-ban Pesten élt. Ekkor vált jozefinistává, azaz II. József hívévé. 1784-ben szabadkőműves lett. 1786-tól 1790-ig Kassán volt kerületi főigazgató, és az állami iskolák felügyelője lett.
1788-tól az induló Magyar Museum egyik társszerkesztője volt, de Batsányival való nézeteltérései miatt hamarosan otthagyta a lapot. 1790-ben Orpheus címen új folyóiratot indított. 1791-ben elbocsátották hivatalából. Legfontosabb tevékenységének a fordítást tartotta. Eleinte elsősorban szentimentális műveket dolgozott át. Az első magyar színháztársulat megalakulása után kezdett drámákat fordítani. Többek közt Goethét, Shakespeare-t és Lessinget fordított. Ugyanebben az évben kezdte el a Sátoraljaújhely közelében lévő Bányácskán kúriájának építését. Bányácskát később Széphalomnak nevezte el.
1794-ben csatlakozott a Martinovics-mozgalomhoz, s terjesztette ismerőseiközött a Reformátorok Titkos Társaságának kátéját. 1794-ben letartóztatták, s pallos általi halálra és jószágvesztésre ítélték. Halálos ítéletét a királyi kegyelem azonban bizonytalan idejű börtönbüntetésre változtatta. Brünnben, Kufsteinben és Munkácson raboskodott. Börtönévei alatt is folyamatosan dolgozott. A börtönben kezdett Moliere-t fordítani. Ekkor fordult a szentimentalizmustól a klasszicizmus felé.
2387 nap raboskodás után, 1801-ben szabadult. 1804-ben feleségül vette a nála húsz évvel fiatalabb Török Sophie-t. Négy gyermekük született. 1806-ban Széphalomra költöztek. Innen szervezte a magyar irodalmi életet, hatalmas levelezést folytatott. Saját pénzén jelentette meg mások és saját műveit. A nyelvújítás egyik vezéregyéniségévé vált. 1811-ben tudatosan robbantotta ki a nyelvújítás körüli vitát. Ebben az évben jelentek meg epigrammái Tövisek és virágok címen.
Utolsó éveiben jelentette meg önéletrajzi műveit, a Pályám emlékezetét (1828) és a Fogságom naplóját (1831). 1830-ban az Akadémia tagjává választották. Az 1831-es kolerajárvány idején ő is elkapta a betegséget. 1831. augusztus 23-án halt meg széphalmi otthonában.
Kazinczy Ferenc a magyar jakobinus mozgalom egyik elítéltjeként került több társával együtt a Habsburg-birodalom egyik legrettegettebb börtönébe, a brünni ©pilberkre. 1795. október 7-től az év végéig volt a ©pilberkben, majd más rabokkal együtt átkerült Zábrdovice városrész fegyházába, ahonnan 1799. június 22-én szállították Kufsteinbe. Brünni börtönéveiről a Fogságom naplója c. művében emlékezik meg. Itt értette meg, hogy az adott körülmények között a forradalmi út járhatatlan, itt kristályosodott ki benne a gondolat a magyar nyelv újításának és a magyar nemzet kulturális fölemelésének szükségességéről. A fogságban Goethét, Lessinget, Shakespeare-t olvasott és behatóan foglalkozott a magyar nyelvtannal.
Az első Csehszlovák Köztársaság idején a brünni német műegyetemen tanuló magyar diákok egyesülete, az 1921-ben alakult Corvinia Kazinczy brünni raboskodásának emlékére emléktáblát állított. Az emléktábát 1927. november 12-én leplezték le Kazinczy egykori börtöncellájának falán, majd egy későbbi felújítás során került mai helyére, a múzeumként szolgáló egykori várbörtön északi szárnyának folyosójára. A táblán látható Kazinczy-dombormű a híres pozsonyi szobrászművész, Riegele Alajos alkotása.
Az emléktábla felirata:
Vándor, szent hová lépsz e hely.
Menj s mondjad hazámnak
Hogy törvényeidért kész vala veszni fia.
Piae memoriae illustrissimi
hungarorum scriptoris
FRANCISCI KAZINCZY
qui ab anno 1795 usque ad
annum 1799 hic erat captivus
Posuit a.d. 1927 Brunniensis
"CORVINIA"
(Magyarul: A magyarok híres írója, Kazinczy Ferenc áldott emlékének, aki 1795-tol 1799-ig itt raboskodott. Az Úr 1927. évében állította a brünni Corvinia.)
Nem véletlen tehát, hogy a 60-as évek végén az itt tanuló magyar ajkú diákok Kazinczy Ferencről nevezték el brünni diákklubjukat, ezzel is mintegy szimbolizálva, hogy hagyományainkhoz való kötődés és azok ápolása klubunk egyik fontos feladata.
Az egykor a várbörtönben raboskodó magyar hazafiaknak Kazinczy emléktábláján kívül még a külső várfalon 1964-ben elhelyezett emléktábla és a múzeumban található magyar jakobinusok emlékszobája állít emléket.
